Elképesztően nagy baromság

ahogy a linkelt cikk általánosításai, szakmai tájékozatlansága is. Felmérésnek nevezhető pedig az is amikor a kocsmában kérdezek meg 10 havert, úgyhogy általában érdemes előtte megnézni a felmérés részleteit is, mielőtt hivatkozunk rá

A francia helyzet kapcsán pedig érdemes a semleges franciákat is megkérdezni, kicsit máshogy mutatják be az eseményeket, mint ahogy külföldről tűnik. (A finom tömeggyilkos vonásokkal rendelkező Che Guevarraból is lehett idolt csinálni.) pl. az a 150 sztrájkoló, nemcsak sztrájkolt de a többieket is megakadályozta abban, hogy tanuljanak, úgyhogy ezért lettek kihívva a rendőrök.

Mivan? Te ott voltál? Vagy tanuló vagy egyáltalán?
Azt mindenki tudja, hogy a hök lenyulja a pénzeket, egymás közt szétosztják, oszt jónapot!
Nem a 150 renitens, a lényeg, hanem az, hogy elfoglaltak pár egyetemet, és kiállnak magukért!

Üdvözletem mindenkinek!

Az otthoni helyzetről nem akarok írni, ki-ki látja, ahogy látja.
Jelenleg Párizsban tanulok, talán ez többeket érdekel. Igyekszem összefoglalni azt, amit én látok, értek, tapasztalok.
Megszavaztak egy törvényt augusztusban, ami alapján bevonnának nem állami tőkét is a felsőoktatásba. Ez azzal járna, hogy nem fejpénzt kapnának az egyetemek, hanem teljesítmény alapján osztanák szét a pénzeket. Ez az intézkedés a külvárosi, hátrányosan nehezebb helyzetben lévő egyetemeket érintené leginkább, illetve a vidékieket. Egyrészt versenyhelyzet lépne fel az egyetemek között. Másrészt pedig azok a diákok, akik külvárosi iskolába járnak, valószínűleg nagyobb arányban dolgoznak tanítás mellett (kb. a diákok fele dolgozik), mint akik egy elit egyetemre iratkoztak be. Fontos szó a beriatkozás. Itt az érettségi egyben belépő is az egyetemre. Jelenleg nincsen felvételi rendszer. Ezt is szeretnék megváltoztatni ezzel a törvénnyel és emelni akarják az óraszámot is. Itt már a bolonyai rendszer működik, amiben hetente 5-ször három órás órát kell felvennie az 1-3. éveseknek. Nagyjából emiatt robbant ki a tiltakozás. Először hetekig minden nap naggyűlést tartottak, ahol mindenki elmondhatta, mi a véleménye erről, és hogyan szeretne cselekedni. Ennek eredményeként múlt héten elkezdődtek a komolyabb események. Én ott voltam a Sorbonne-nál (teljesen véletlenül, pont az egyik ismerősömnek akartam megmutatni a mellette lévő műemléket). A rendőrök csak akkor kezdték elzavarni a diákokat, amikor azok megdobálták őket. Ha jól tudom, senki sem sérült meg, mindössze kis mennyiségű könnygázt alkalmaztak. De több Sorbonne néven futó egyetem van, a Tolbiacnál nem voltam ott.
A nanterre-i egyetemen alakult ki az a helyzet, hogy elfoglalták az épületeket, és sok diáknak ez nem tetszik, így ellen-tüntetésbe kezdtek. De nem csak egyetemek elfoglalásáról van szó, hiszen azokat eltorlaszolják, anyagi kárt nem tesznek, esetleg ott alszanak.
Egyébként ez a tüntetés egybe esik a vasutasok és a tömegközlekedés sztrájkjával. Jövő héten lesz esedékes a pedagógus és az ügyvéd sztrájk is.
De meg kell mondani, hogy eléggé megosztott a közvélemény a megmozdulásokat illetően.
Hirtelenjében ennyi jut eszembe.

A tavalyi francia események kapcsán írt egy részletes beszámolót az egyik oktatással foglalkozó levelezőlistára egy ott élő és oktató magyar, ez még most is érdekes anyag, főleg, hogy a tömegtájékoztatás azóta sem javult, és sokkal félreértelmezték az akkori eseményeket. A levél: ("név és cím a szerkesztőségben", nem egyeztettem az íróval, de mivel a lista is elég nyilvános volt, így gondolom nem követek el nagy bűnt, hogy itt is közreadom a nevek nélkül)

„Francia diákbajok (2006. ápr. 6. )

A mostani franciaországi (Itt élek zömmel (néha máshol), csaknem két évtizede) diáklázongások Mo-i képe hasonlít ahhoz, amit (-) és közvetlen levelezőim is tudattak az őszi másfajta (s mostani diák - s egyéb) lázongásról, amennyiben a tájékoztatás – ahogy látom - hiányos, részleges és esetleg elfogult is. Nem csoda, hisz valóban nehéz kérdés és a mostani esetben a francia tájékoztatás sem megfelelő, így a többitől még kevésbé várhatjuk.

Engedjék meg, hogy vázoljam, hogy látom esetünket egy egyetemeire (gyakran méltán) büszke városban, tanár- apa- és megfigyelőként.

1. Külvárosi lázongások 2005 őszén. Esetleges külső v. belországi szervezőjük (politikai párt) nem ismert, nem is gyanított, spontán szerveződésnek tartják, baráti, rokoni körök interneten át hasonló körökkel szerveződnek, utcára mennek, rombolnak, gyújtogatnak. Kétségtelenül vesztes pályán indulók, rossztanulók, akiket munkanélküliség fenyeget; van akit a kitoloncoltatás 18 éves korára,
mert illegális bevándorló. Nagyon fiatalok, 12-16 évesek, bár idősebbek is csatlakoznak. Nem bűnözők (de gyakran bűnelkövetők); ahol szervezett bűnözés (pl. drogkereskedelem) van, onnan elpofozzák őket, azok a negyedek nyugodtak - mint a szicíliai maffia hatókörzetében, ott is békén hagyják a pénzt hozó turistákat.

2. 1-re jó válasznak látszik _esélyt_ adni, erre a jobboldali kormány a gyújtogatók bebörtönzésén (Sárközy Miki) és egyebeken (tanoncság újból?) túl új törvényjavaslattal áll elő (de Villepin, Borlo): 26 éves korig az először munkába állókat el lehessen bocsátani két év próbaidőn belül bármikor, indok nélkül. Ezzel rugalmasságot vezetnének a munkaerőpiac egy szegmensébe, termelékenység-növekedést (olcsó bérek, bizonyítani akaró munkaerő) és - főleg - sokkal (több százezerrel) több munkavállalót. Egy csapásra két legyet, kevesebb lázongó, több adófizető. Ez a CPE (Contrat premičre embauche, azaz Első alkalmazási szerződés). Egy hasonló konstrukció - CNE (..nouvelle.. azaz ... új...) - már 2005. augusztusa óta érvényben van, a kormány szerint 120-150000 új munkahelyet teremtett, állítólag 350000 ilyen típusú szerződéssel; ez a kisvállalatoknak (< 20 alkalmazott) a dolgát könnyíti meg. A CPE az őszi lázongókat szeretné fölszívni. Az egyetemistákat jóval kevésbé érinti, s közülük is várhatóan "csak" azokat, akik az elhelyezkedés szempontjából rossz szakon (pl. szociológusok, politológusok, pszichológusok, földrajztanárok) vannak. Ezért nem volt várható, hogy ekkora ribillót okoz. Azokat akarta bevonni a munkás társadalomba, akik nem hogy az érettségiig, de még a kollégium (collčge, kis-gimnázium, 12-15 évig) végéig sem jutnak el. Az alternatíva a munkanélküliség.

3. A francia munkajog (CPE előtti, de még azzal együtt is...) foglalkoztatásra vonatkozó részét Európa nagy része írígyen nézi, okkal:

3.1 Ideiglenes szerződés (CDD - contrat de travail ŕ durée déterminée, azaz határozott idejű munkaszerződés) max. 2 évre adható, aminek végén a munkáltatónak el kell döntenie, hogy vagy CDI-t ad (ld. 3.2) vagy soha többet nem alkalmazhatja azt a személyt (CDD-n).

3.2 Az állandó szerződés (CDI ... indéterminée, ... határozatlan ...) az tényleg állandó alkalmazást, állásbiztonságot jelent, a bank hitelez stb.. Persze az alkalmazó tönkremehet, Magyarországra viheti az alumíniumlétra-gyártást vagy Kínába az ingekét, azaz ez sem teljes védelem. A CNE is ilyen elvileg, csak a próbaidő hosszú - ám sokszor a CNE jó munka mellett sem garantál állandóra fölvételt: ismerek ilyen munkáltatókat, erősen konjunktúra-függők, néha 10, néha 1.5 emberre lenne szükségük, apálykor nem bírják az akkor fölöslegeseket.

3.3 Ez a rendszer azonban mintegy másfél évtizede 10% körüli munkanélküliséggel jár, még ha a CNE pár tizedszázalékot enyhített is. A munkaadók félnek, hogy a nyakukon marad a rossz munkás, vannak ugyan trükkök, pl bérbeadásra szakosodott cégek, de ez is szigorúan regulázva van. Emellett magasak a munkaadók járulékos terhei (ismerős?), a dolgozók meg kb. öt éve úgy érzik, hogy egyre kevesebbet ér a pénzük, és vitatják az inflációs statisztikákat. 8 év alatt a lakásár kétszeresére nőtt (s folytatódik), emiatt Európát szidják.

3.4 A korábbi szocialista kormány a 35 órás munkahét általánossá tételével (38 volt előtte) próbálta a munkanélküliséget csökkkenteni, azon egyszerű elven, hogy az évi összmunkaóra állandó (dolgozók szorozva munkahetek szorozva 38), akkor a munkahetek változatlanul hagyásával többen dolgozhatnak. Az ötlet népszerű volt, én is örülök neki (több szabadság, erre lehet cserélni a többletként dolgozott órákat), de nem működik, nem alkalmazkodik a munka ritmusához, gyakran
nem lehet 1.32 nővért, beteghordót stb. fölvenni. A munkavállalók sem örülnek felhőtlenül, mert a fizetések kevésbé emelkednek - kisebb a termelékenység - mint korábban. A kérdés komoly, hisz Németországban pl. egyenesen a munkaidő _hosszabbítása_ van műsoron.

4. A CPE-t a francia parlament demokratikusan elfogadta idén, hangsúlyozom, _elfogadta_, törvény lett. Az ellenzék (szocialisták, kommunisták (!)) meglehetős parlamenti kisebbségben van. Az elfogadás után viszont kezdődött az utcai politizálás (ez semleges megállapítás részemről). Először radikális, gyakran anarchista egyetemi diákszervezetek kezdtek tüntetni, pontosabban elfoglaltak egy-egy egyetemet és megakadályozták, hogy mások tanulhassanak. Ez hetekig tartott, erről a szakaszról a nagy TV-k, rádiók úgy számoltak be, mintha maga az egyetemi ifjúság lázongana - akkor még távolról sem volt így. Városom három egyeteméből csak egy egyetem egyetlen kara (politológusok) csatlakozott. Érdemes volt a BBC-t olvasni, ott ugyanis pl. FrO-ban élő brit egyetemista levelező leírta, milyen is egy fölvonulás, panaszkodott az agresszióra, a diákokéra és a rohamrendőrökére is.

5. Két hónap alatt sikerült egy rektor, az ellenzéki politikai pártok háttértámogatásával és a szakszervezetek bevonásával lavinaszerűen országossá szélesíteni a konfliktust. Egyetem-lezárások, a félév komolyan veszélyben, felvonulások (nagyon sokan), sztrájkok (nagyon kevesen), rombolás. Utóbbiért az úgynevezett hivatásos rombolókat ("casseurs") hibáztatják, akik álarcban, sálban, botokkal csatlakoznak a tüntetőkhöz, odafele a boltosokat rabolják ki, visszafele a diákok telefonját stb. veszik el. Ezek a francia tüntetések gyakori velejárói, a tüntetések szervezői ezért gyakran kérik a rendőrség _segítségét_, hogy védjék meg őket a képviselt ügy diszkreditálásától, hisz ha a tv néző verekedést, rombolást lát, még azt hiszi, a tüntetők azok. Előfordul, a tömeg ugye sokmindenre képes, de most nem ez a tipikus. A helyi tv autókon ugráló, azok ablakát betörő lázongókat mutat, egyikük lába beleszorul az ügyesen berúgott szélvédő-lyukba, társai kiszabadítják, mielőtt a rendőrök elfognák. Ezt a kárt is más fizeti majd meg.

Anekdota, hogy a Sorbonne-t elfoglalókat addig nem bántották, míg rossz taktikai érzékkel a rektor borkészletéhez ne myúltak; akkor az általuk kihajigált bútorok után őket is kiszórták. Szomorú tény, hogy már ezek a korábbi foglalók is ritka könyvek tucatjait lopták el.

6. Billeg a demokrácia. Az általam ismert esetekben a diákok sehol sem tartották be a demokratikus játékszabályokat. A kb hatvanezres itteni diákságból egy 2500 tagú gyűlésen döntöttek úgy, hogy blokád alá kell helyezni az egyetemeket. Nagy felhördülést váltott ki, amikor az ilyen gyűlések előtt a rektor követelésére ellenőrizték, hogy van-e egyáltalán diákigazolványa a gyűlésre menőknek, elnyomó intézkedésként akarták beállítani. Egy biológus-hallgató ismerősünk két hónapja nem
járhat egyetemre, pedig szeretne, mert nem engedi be a kapu körüli "blokád-őr" fiatalok csoportja. A mozgalom átterjedt a gimnáziumokra, azaz a líceumokra (lycée, 3 legutolsó év). Egy igen jól ismert esetben egy osztály 41 százaléka akart blokádot, s lett blokád. Egy háztulajdonosi gyűlésen - vagy épp a parlamentben - egy ilyen arány a javaslat elutasítását vonná magával. E héten a fő helyi gimnáziumban az igazgató tanítást, a lázongó diákcsoport szünetet rendelt el, eddig (csütörtök) 3:1 az utóbbiak javára.

Minderről a tv, rádió keveset beszél, az írott sajtóban megtalálni ugyan, de nem kezelik fontos jellemzőként azt, hogy hangadók és külső erők (pártok) mozgatják, a diákság körében kisebbségi a támogatottsága. Szerintem mindez szomorú, többszörös demokrácia-hiány van.

7. Most a jobboldali kormány a munkajogot akarta reformálni (ld. 1., 2., 3.). Pár éve a baloldali kormány az oktatást akarta reformálni (Allčgre). Akkor belebukott a miniszter, s elképzelhető, hogy befolyásolta a kormány bukását is. Most is beszélnek ennek a lehetőségéről - a miniszterelnök van a célkeresztben. Ugyanaz a réteg, a diákság, a jogaikba meredt szakszervezetek támogatásával ragaszkodik az egyszer elért jogok megtartásához. Kétségkívül jó, hogy vannak ilyen jogok. Igazuk van azoknak, akik nem akarnak bizonytalan helyzetben, bármikor elbocsáttathatva dolgozni. Nehéz így megalapozni egy fiatal felnőtt életet. Igaza lehet azonban annak is, aki szerint a bizonytalan munka is jobb, mint a semmilyen.

8. A fentiek ugyan távolságtartó hangon szólnak (remélem), de nyilván látszik, hogy e megfigyelő hogyan is értékeli mindezt. Hadd tegyem egyértelműbbé: a sajtónak nagy a felelőssége a társadalom alakításában, s ezt a felelősséget nincs, aki számonkérné – ezáltal torzul. A néhai Mitterand elnök egyszer falkának nevezte az újságírókat, meg is kapta a magáét, heteken át. Ez a mostani mozgalom
számomra tékozlásnak látszik. Erről persze a franciák tehetnek, nem fogadják el a parlament döntését, a saját szabályaikat, jó néha Forradalmat illetve 68-at játszani. Egyik gyermekem érettségije volt komolyan kérdéses nemrég tömegmozgalmak miatt, most mások egyetemi féléve (azaz egy teljes év veszteség) - mindez csupa pazarlás, ráadásul mások erőforrásaival. Nem értem, miért nem tudják előbb megvitatni a törvényt - fórumok, intézmények vannak bőven - miért kell megjelenésekor észbekapni. Villon kora óta a francia egyetemi ifjúság nem sokat változott, kocsmázik, hangos, kellemetlen - s persze fényesen tehetséges is, ha alkalmat kap. Sajnos a legjobbak túl nagy része kap másutt alkalmat. Jó lett volna, ha a meghiúsított szocialista oktatási reform megmozdítja a mamutot (a francia közoktatást), mert annak a bajai is látszottak ősszel is, most is.

9. Fennhéjázó, sőt hamis lenne ennek az irománynak a "Vigyázó szemetek..." címet plagizálni. Véleményem szerint ugyanis nincs (nem volt?) sok hasonlóság a francia és a magyar oktatás, a reformok illetve diákság, tanárság stb. közt.”