Szomszéd blogger hívta fel figyelmem esetére, amit itt is közzéteszünk, mindenki okulására. Nem kell sokat találgatni, hogy rájöjjünk, melyik nagy fővárosi egyetemen van újságíróképzés.

Egyszer volt, hol nem volt egy kedves kis ország, Abszurdisztán. Itt élt Pöttöm Panna, aki egyszer csak elhatározta, hogy újságíró  lesz. Úgy gondolta, ehhez legjobb lesz, ha újságíró-iskolába megy. Nem is akármelyikbe: a nagy és híres egyetem kommunikáció szakára fog járni. Ez már nem az első diplomája lett volna, tehát mindenképpen tandíjat kellett fizetnie. A szülei ezt nem tudták finanszírozni, mert otthon már lassan a kis Pöttöm Peti is kezdett felnőni, és egyetemistakorba lépni. Sebaj, gondolta Panna, tud ő dolgozni, megkeresi a pénzt, és egyébként sem olyan rossz ötlet, hogy ne minden diplomát az állam finanszírozzon.

Minden a terv szerint alakult, Pannát felvették az iskolába, a tandíj is mindig összegyűlt valahogy. A második évtől kezdve pedig már írásgyakorlat órákat is felvehetett az egyetemen. Ez ám az izgalmas! Végre, a sok elmélet után írni fog, ráadásul öt féléven, két és fél tanéven keresztül!

Az első félévben az ezüstös halántékú Oroszlánhoz járt újságírást tanulni. Sok okosat mesélt az Oroszlán, tanult is belőle Panna bőven, csak épp írni nem. Sebaj, gondolta magában, majd ezután! A második félévben a Ravaszdi Róka tanította írni az újságírónövendékeket. Itt sem tanultak meg hírt írni Pannáék, mert a Róka azt hitte, azt az Oroszlán már rég megtanította. Helyette kedves publicisztikákat írtak, bár mind tudták, hogy azt “élesben” még körülbelül harminc évig senki sem rendel tőlük. A harmadik és a negyedik félévben a Büszke Sas tanította Pannát újságírni – illetve tanította volna, de büszkesége és elfoglaltsága miatt nem volt ideje a csoporttal foglalkozni, és egyébként is sértve érezte magát, amiért olyan fiókákkal kell foglalkoznia, akik még hírt írni sem tanultak meg. A negyedik félévben már be sem járt, csak megnézetett két filmet a hallgatókkal, amikről azoknak véleményt kellett írniuk. Hát, legalább a filmek az újságírásról szóltak.

 

Az ötödik félévben is a Büszke Sashoz járt Panna, de akkorra a Sasnak már annyira elege volt mindenből, hogy inkább megbízta barátját, a Bölcs Baglyot azzal, hogy tartsa meg helyette az órákat, mert ő inkább világ körüli útra indul. A Bölcs Bagoly jó tanárnak bizonyult, sokat tanult tőle mindenki, ám sajnos egy félév alatt nem tudta pótolni mindazt, amit Pöttöm Pannának az elmúlt két év során nem tanítottak meg. A félév végi értékelésre és jegybeírásra már a Büszke Sas is hazatért, és mindenkinek ő írta alá az indexét, hiszen az már mégiscsak okirathamisítás lenne, ha nem csak az órákat tartaná a Bagoly, hanem a hivatalos papírokat is ő intézné.

 

A Büszke Sas azonban, hazatértve világ körüli útjáról mégiscsak úgy érezte, értékelnie kellene Panna munkáját, amelyet a Bölcs Bagoly keze alatt végzett. Az iskolában ez volt az utolsó írással töltött félév, tehát mindenképp hasznosnak tűnt, ha a diák valamiféle összegzést hall fejlődéséről. A Büszke Sas pedig Panna egyetlen írását olvasva kijelentette: Pöttöm kisasszony nincs tisztában a sajtóműfajokkal, ám valamit lát benne, így még mehetne is ez a dolog, csak be kellene íratkozni egy hír-író tanfolyamra.

 

Ezt hallotta tehát Pöttöm Panna, pontosan akkor, amikor már 7 X 90 ezer, azaz 630 ezer kemény munkával megkeresett abszurdisztáni forintot fizetett a nagy hírű egyetemnek (így közvetve a Büszke Sasnak is) azért, hogy megtanítsa őt hírt írni.

 

Aki nem hiszi, járjon utána!