Egy példa érkezett a jó TO- ra és a rossz TO-ra, amit Mandarin tapasztalt meg két külön intézményben. Keressük az ország legjobb TO-ját!

Anno, a gödöllői Szent István Egyetem hallgatója voltam. Amit tanítottak attól hidegrázásom volt…megragadtak ott, hogy mindennek alapja a mezőgazdaság, még a közgazdaságé is…de nekem ez nem volt ennyire egyértelmű, két év után otthagytam a szakot.

Azonban egy dolog kiválóan működött náluk: a tanulmányi osztály. Ha a felnőttképzési lexikonban szerepelne a „TO-s néni” fogalma, akkor azt lehetne róluk mintázni. Minden évfolyamnak saját felelőse volt, aki név, de minimum arc alapján ismerte a hozzá tartozó diákokat. Aggódtak a vakbélműtétemkor…bár vadidegen voltam nekik. Amikor pedig eljöttem, ketten is győzködtek, hogy maradjak, mert ez egy szuper egyetem…persze az a feladatuk, hogy ezt gondolják.

Ahol most vagyok végzős, az esztergomi  főiskolán megtapasztaltam az ellenkezőjét. Két ember, az egész fősulira, óne elhivatottság, fertőző emberundor, és semmi segítőkészség. Vajon oktatja valaki nekik, hogyan váljanak jó munkaerővé? Egy levelezős hallgató másra nem támaszkodhat, csak a TO-s nénire. Nem vagyok egy vehemens ember, de sokszor éreztem, hogy kiemelem az asztal mögül, és kicsit megrázom…csak egy kicsit…csak úgy finoman…

 

mandarin