Mikor felvettem a fizikát, mint kötelező tárgyat, az oktató az első előadáson dúlt-fúlt, majd fennhangon kijelentette, hogy a fizika itt mindig is két féléves volt, ám abban az évben a felsővezetők úgy döntöttek, egy félév elég lesz rá, ám ő bebizonyítja, hogy tévednek. Megtette, hatásosan, az évfolyam szintjén. A következő tanévre megbékélt a helyzettel, ugyanis a második tárgyfelvételen csont nélküli ötös vizsgával mentem át, míg az első évben mindhárom vizsgaalkalmamat bukással zártam. Nem hiszem, hogy a fizikához való hozzáállásom változott volna drasztikusan...

 

Ugyanilyen kedves mozzanat egyik volt tanárom megjegyzése zh eredmények kiadása után:

- Tudom, hogy ez van a jegyzetben, de akkor sem fogadom el..!

Mikor a döbbent hallgató szóvá merte tenni a megjegyzést, az oktató tárgyilagosan kijelentette, hogy ő nem haragszik személy szerint a hallgatóra, hanem az egész évfolyamra.

 

Szélsőséges példák, de vannak ilyenek.

 

Pedig nem szükségszerű, hogy legyenek.

Üdv: Gallier Troep